Aktívszén-adszorpciós elv

Az aktív szén nyersanyagként széntartalmú anyagokból készül, például szén, fa, csontok, kemény gyümölcshéjak, kőolajmaradékok stb., Magas hőmérsékleten történő karbonizálás után. A karbonizációs hőmérséklet körülbelül 300 ~ 4000 ℃, az alapanyagok pirolízise maradékokra, az aktiválási hőmérséklet körülbelül 920 ~ 9600 ℃ kényszerített gőzzel a pórusokba, amelyet a nagyon fejlett szén. Az aktív szén legnagyobb tulajdonsága az adszorpciós teljesítmény. Az adszorpció egy anyagnak egy másik anyag felületéhez történő rögzítésének folyamata. Előfordulhat gáz-folyadék, gáz-szilárd és folyékony-szilárd fázisok között. Általában porózus szilárd fázisú anyagokat alkalmaznak ioncserélő adszorbensekként. Az adszorpciót fel lehet osztani:

a. Fizikai adszorpció: Ez az adszorpció, amelyet az adszorpció és az adszorbens közötti molekuláris gravitáció okoz: ez magában foglalja a pórusméret szűrési adszorpcióját is.

b. Kemiszorpció: Ez az adszorpció, amelyet az adszorbátum és az adszorbens kémiai kölcsönhatása okozza a kémiai kötési erő kémiai hatása következtében.

c. Ioncsere-adszorpció: Az adszorbens elektrosztatikus vonzódása gyűlik össze az adszorbens felületén lévő töltött ponton, és az adszorbens ekvivalens mennyiségű iont bocsát ki.

Az aktív szén (kókuszdió-héj-aktív szén) adszorpciós elve a fenti három fajtát tartalmazza. A fizikai adszorpció az aktív szén pórusképződésében nyilvánul meg. Ha a szennyező átmérője nagyobb, mint az aktív szén pórusai, akkor az eltömődik; A kémiai adszorpció tíz aktív szén pórusból áll. Az anyagok reakcióba léphetnek a vízben levő anyagokkal, hogy kiszűrjék a krómát és a szagot. Az ion-adszorpció hasonló elvvel rendelkezik, mint a kémiai adszorpció.